2.fejezet Irány Anglia

A lányokat otthon simán elengedték.A szüleik tudták hogy már nem gyerekek ezért szó nélkül alá írták a papírt.Egy év azért sok idő így beterveztek két látogatást is és megígérték,hogy neten tartani fogják a kapcsolatot.
A repülő reggel hétkor indult.A lányoknak már hatra kint kelett lenniük,ha valami galiba történne nehogy lekéssék a járatot.A két lány egesz éjjel egy szemhunyásnyit s m tudott aludni,nagyon izgatottak voltak.De ki nem lenne az ha tudná hogy reggel utazik Angliába és csak egy év múlva tér vissza.A repülő megérkezett és a lányok elbúcsúztak a szüleiktől majd felszáltak a repcsire.Sajnos Tracy és Emma jegye nem egymás mellé szóltak ezért az út kicsit unalmasnak ígérkezett.Mikor Tracy leült észre vette,hogy a melette ülő széken egy sapkás srác van aki ráadásul körbe csavarta a fél arcát egy sállal."Jújj biztos valami csúnya betegsége van hogy így takarni próbálja magát!"-gondolta Tracy de nem akart bunkó lenni ezért köszönt neki először magyarul ,de mivel a srác nem szólt vissza így megpróbálta angolul is.A srác ép hogy csak egy kicsit felemelte a jobb kezét,mintha intett volna.
Az első negyed órában Tracy az mp3ján hallgata az egyik kedvenc fiú bandáját a One Directiont!Imádta őket.A zenéjüket is  de magukat a srácokat is.Tracy mp3-ja elég hama alíg fél óra után bemondta az unalmast így hát elő vett egy könyvet hogy kicsit gyorsabban teljen az idő,de egy béna sztyuárdesz leöntötte a könyvet,szóval zene és könyv nélkül maradt!
"Pompás!Ennél unalmasabb már nem is lehetne ez az út!"-gondolta és hátra fordult hogy megnézze Emmát akinek sikerült elaludnia.Tracy is próbálkozott az alvással,de neki valahogy nem ment.A melette lévő srác neki állt valamit matatni a táskájában majd elő húzta az ő iPhonját és Tracy felé nyújtotta.Tracy először nem is figyelt oda rá mínd addíg míg a fiú meg nem szólította.
-Ő,bocs Tracy,de látom a tiéd lemerült használd az enyém!-mondta a srác angolul.
-Köszi!-vette el a sráctól Tracy.-De honnét tudod a nevem?
-Rajta van az mp3-ad oldalánis meghát a egy "T" betű lóg a füledben!
-Jajj ténleg!-kapott a homlokára Tracy majd egy kicsit elpirult.-Akkor már be sem kell mutatkoznom,de azért a te nevedre kíváncsi lennék!
-Hát maradjon titok!-mormogta a srác majd vissza süppedt a székbe és úgy tett mintha aludna.
"Fura egy fiú"-gondolta magában Tracy,de hát addig se fog unatkozni.Mikor belement a számlistába és One Direction összes számát és még sok mostani számot talált benne."Nahát egy fiú aki One Directiont hallgat?Ez is ritkaság!"-dünnyögte Tracy. Tracynek sikerült elaludnia pedig nem is akart.Valahogy mindnen akkor sikeült neki mikor nem akarta.Arra kelt fel hogy a melette ülő srác vállán fekszik és félig átkarolja azt.
-Ó!Bocsi!-kapta fel a fejét Tracy.
-Semmi gond!Nagyon édesen alszol.-mondta a titokzatos srác.
-Jujj,de ténleg nem szándékosan volt!Mivel már így elaludtam a válladon igazán elárulhatnád  a nevet,hogy ha mesélem a barátnőmnek hogy egy srác vállán aludtam legalább azt is el tudjam mesélni hogy kién!-mosolygot Tracy.
-Na jó!De igérd meg hogy nem fogsz sikoltozni!-mondta fiú és neki állt lecsavarni a sálat az arcáról.
-Már miért siko...Te atya ég!Hisz te a ....
-Igen,Harry Styles vagyok,de mivel hallgatod a zenéket gondolom már ismersz!
-Te szent ég!El sem hiszed mennyire imádom a zenéteket!
-Köszi,örülök hogy tetszik!-mondta Harry.
Tracy és Harry az út hátra lévő részét végig dumálták majd a leszállás előtt Harry elkérte a lánytól a tel.számát hogy majd még tudjanak találkozni.
Mikor leszálltak Tracy első dolga volt hogy elmesélje Emmának,hogy mi történt vele.Emma alíg bírta volna elhinni.

Kérhetnék pár kommentet? Csak,hogy tudjam eddig milyen a sztori!? :D Köszi :*